A munkajog elsősorban a munkáltató és a munkavállaló jogviszonyát szabályozza. Ilyen problémák és kérdések mind a hétköznapi életben, mind a jog világában gyakran merülnek fel, legyen az a munkaszerződés megkötése vagy épp a felmondás. A jelenlegi, koronavírus okozta helyzet rengeteg kedvező és kedvezőtlenebb rendelkezést hozott mind munkáltatói és munkavállalói oldalon. A Kormány rendeletben módosította a munkáról szóló 2012. évi I. törvényt, mely főleg a munkaidőkeret kapcsán változtat az eddig ismert szabályokon.

A munkajog több szempontból is speciális jogterület. A különlegességének alapvető oka, hogy a felek ebben a jogviszonyban nem mellérendelt szereplők (mint pl. a polgári jog esetén), hanem közöttük alá-fölé rendeltségi viszony áll fenn. A munkaviszony egyik oldalán a munkáltató, másik oldalán a munkavállaló áll, közöttük pedig nem minden esetben áll fenn érdekazonosság. Erre tekintettel, a jogalkotó – jó estben – az alárendelt helyzetben lévő munkavállaló védelme érdekében, sokszor olyan kötelező szabályokat rendel el, amelyektől érvényesen nem lehet eltérni. A munkaviszony tekintetében tehát nem érvényesül a felek teljes szerződési szabadságának elve. Fontos az is, hogy a munkajogi területén fokozottan érvényesül a kötelező írásbeliség. Ugyancsak lényeges szempont, hogy a munkavállalók kizárólag akkor indítsanak munkaügyi pert, ha az megalapozott és megfelelően elő van készítve. Ehhez nyújthat segítséget a szakmailag felkészült jogi képviselő. Az illetékkötelezettség bevezetése a munkaügyi perekben növelte a munkavállalók anyagi kockázatát, ennek minimalizálásában ugyancsak segítséget nyújthat a megfelelő jogi képviselet.