Mint azt korábbi cikkünkben felvázoltuk, az orvosi gyógyító tevékenység – bár társadalmi szinten nélkülözhetetlen és éppen emiatt tisztelendő hivatásról van szó – adott esetben különböző felelősségi formák alapján történő helytállást vonhat maga után. Jelen cikkünkben a „végső eszköz” az ultima ratio jellegű büntetőjogi felelősség szabályai kerülnek ismertetésre.
Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés
A jelenleg hatályban lévő Büntető Törvénykönyv – 2012. évi C. törvény – 165. § (1) bekezdésében szabályozza az orvosi tevékenység gyakorlásával összefüggő, leggyakrabban előforduló tényállás megvalósulását:
165. § (1) Aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ezen bűncselekmény jogi tárgya az élet, testi épség és az egészség sérthetetlenségéhez fűződő társadalmi érdek. Az elkövetési magatartás oly módon kerülhet megvalósításra, hogy az orvos számára előírt olyan foglalkozási szabály(ok) szándékos vagy gondatlan megszegése történik, amely(ek) az egyén életét, testi épségét illetve egészségét hivatottak védeni. Foglalkozási szabálynak ebben az értelemben nem csak az írott szabályok vagy jogszabályi előírások minősülnek, hiszen az adott szakma íratlan előírásainak, szokásainak be nem tartása is megalapozhatja a bűncselekmény elkövetésének megállapítását. Foglalkozási szabályokat állapíthatnak meg a jogszabályok, munkaköri előírások, üzemeltetési szabályzatok, műszaki-technológiai előírások, valamint az adott szakma tudományos szabályai – utóbbi az orvosi tevékenység gyakorlása esetén kiemelt szereppel bír. Foglalkozási szabály csoportjába tartozik a tevékenység gyakorlása során felmerülő veszélyek elhárítására szolgáló szakmai gyakorlat is.
A bűncselekmény elkövetése során fontos hangsúlyozni, nincs annak jelentősége, hogy megvalósulása üzletszerűen történik vagy sem, továbbá hogy a tevékenységet gyakorló személy az egyébként szakképesítéshez kötött foglalkozást az ahhoz szükséges képesítés megléte mellett vagy annak hiányában gyakorolja. Azaz, aki valamilyen foglalkozási szabály hatálya alá tartozó tevékenységet ténylegesen gyakorol – függetlenül attól, hogy annak végzésére jogosult-e – és a jogi tárgy szempontjából releváns foglalkozási előírásokat megszegi, adott esetben megvalósítja a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményét.
A bűncselekmény elkövetésének eredménye más vagy mások életének, testi épségének, valamint egészségének a közvetlen veszélyeztetése, valamint testi sérülés okozása. Veszély közvetlen, ha konkrét személyre vagy személyekre vonatkozó káros eredmény, vagyis az élet, testi épség, egészség sérelmének reális és azonnali bekövetkezhető lehetőségét jelenti. Ebből következik, hogy ezen bűncselekmény megállapítására nem kerülhet sor abban az esetben, ha a foglalkozási szabályok megszegése absztrakt, adott személyre vagy személyekre és helyzetre nem konkretizált veszélyhelyzetet idéz elő.
Foglalkozási szabály és a bekövetkezett eredmény között szükséges az okozatai összefüggés megléte, azaz önmagában a foglalkozási szabály megszegése nem alapoz meg büntetőjogi felelősséget.
A bűncselekmény elkövethető gondatlan vagy szándékos alakzatban is.
Gondatlan elkövetés a Btk. 8. §-a szerint:
8. § Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.
A szándékos elkövetést a Btk. a 7.§-ban az alábbi módon szabályozza:
7. § Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.
Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége megvalósulhat úgy, hogy az elkövető a releváns foglalkozási szabályt gondatlanságból vagy szándékos magatartásával megszegi, azonban az eredmény – vagyis a közvetlen veszélyhelyzet előidézése vagy a testi sérülés okozása – tekintetében csak gondatlansága állapítható meg. Abban az esetben azonban, amikor az elkövetőt mind a foglalkozási szabály megszegése, mind a kialakuló közvetlen veszélyhelyzet előidézése tekintetében szándékosság terheli, a Btk. 165. § (3) bekezdése alapján a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettét kell megállapítani. Szándékos elkövetés esetén fontos kiemelni, hogy csak a veszélyhelyzet előidézése lehet szándékos, testi sértés okozására – mint szándékon túli eredményre – legfeljebb gondatlanság terjedhet ki. Ennek alapja, hogy amennyiben az elkövető szándéka testi sérülés okozására is kiterjed, abban az esetben testi sértés bűncselekményét kell megállapítania a bíróságnak.
A bűncselekmény súlyosabban minősül, ha maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget, még súlyosabban, ha halált és még súlyosabban minősül, ha kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés orvosi műhibák kapcsán
Az orvosi tevékenység végzése kapcsán elsődlegesen felmerülő büntetőjogi tényállás a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye lehet. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás nem az elsődleges terepe az orvosi műhibák jogi megítélésének. Az orvosi műhibákkal összefüggésben felmerülő polgári jogi és büntetőjogi felelősség elhatárolásáról alábbi cikkünkben írtunk részletesen.
Az orvosi műhiba foglalkozási szabályszegéssel járó orvosi tevékenységet jelent, és mint ilyen adott esetben büntetőjogi felelősségre vonást is megalapozhat. Nem minden orvosi tevékenységgel kapcsolatos szabályszegés alapozhat meg büntetőeljárást, amennyiben ugyanis az orvosi szabályszegés a sértett életét, egészségét, testi épségét nem veszélyezteti, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés nem állapítható meg (BH2006. 77.).
