Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. /Alaptörvény XX. (1)/
Az orvosi munka és a gyógyítás nagy felelősséggel jár, ezért szükséges hozzá a kellő szakértelem és a gondosság. Minden orvosnak a beteg érdekeit kell szem előtt tartania és ezáltal a beteg érdekében mindent teljeskörűen megtenni. A beteg kiszolgáltatott helyzetéből fakadóan az orvosra van utalva, így hozzáértése és belátása igen csekély a vele vagy éppen rajta elvégzett orvosi cselekményekre.
Az orvosi műhiba esetén a bírói gyakorlat számos szempontot figyelembe véve alakítja ki döntését. A bíróság vagyoni és nemvagyoni kártérítést ítélhet meg a sérelmet szenvedő személy számára. Amennyiben orvosi műhiba áldozatai lettünk, mindenképpen javasolt ügyvédhez fordulnunk, hiszen magabiztos és nagy szakértelem szükséges az igények érvényesítéséhez.
A gyógyító-megelőző tevékenységet az orvosnak a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell kifejtenie. Ebből az következik, hogy a Polgári Törvénykönyvben meghatározott kártérítési felelősség értelmében, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Az általában elvárható magatartás mértéke a gyógyító orvosnál a legnagyobb gondosság és körültekintés. A kár és a sérülés bekövetkezésének ok-okozati összefüggésben kell állnia, amelynek alapfeltétele, hogy a kár a károkozó magatartás nélkül nem következett volna be.
Egy orvosi műhiba nem csupán az azt elszenvedő személy számára okoz súlyos vagy akár maradandó sérülést, hanem a családjának is. Megnövekedett kiadások, orvosi és egyéb gyógyszeres kezelések mind a család kiadását növelik és ez által a lelki sérelem mellett a vagyoni sérelmet is.
A kártérítés összegének megállapítása során a bírói gyakorlat mentén leghangsúlyosabb szempontok a következők:
- Kellő gondossággal járt-e el az orvos?
- Megkaptuk-e a megfelelő egészségügyi ellátást?
- Az orvos kellő tájékoztatást nyújtott számunkra a műtét vagy egyéb kezelés lehetséges veszélyeiről, vagy a hiba esetén történő következményekről?
- Vajon az orvos betartotta-e a rá vonatkozó jogszabályi kötelezettségeit?
- Teljeskörű-e az egészségügyi dokumentáció?
- Méltányossági, emberiességi szempontok
Fontos mérce a kár súlyossága és maradandósága. A bírói gyakorlat a sérülés maradandóságát kiemelten kezeli, és a teljes élet lehetőségét csorbító műhibákat nyomatékosan vizsgálja. A kártérítés megállapításánál figyelembe kell venni, hogy a műhiba áldozatát milyen munkavégzési nehézségek érik, tud-e egyáltalán dolgozni, vagy rászorul családja vagy a környezete általi eltartásra. A megnövekedett kiadások következtében az őt eltartó személyek munkavégzési terhe nő, hiszen a kiesett személy helyett is keresniük kell. De ennek az ellenkezője is bekövetkezhet, hogy az ellátás szükségessége miatt az eltartó személyek munkavégzése lehetetlenné válik. A kártérítési összeg meghatározása során a bíróság figyelembe veszi, hogy az állapotjavulás vagy éppen romlás milyen mértékben várható, ennek megállapítását igazságügyi orvosszakértő bevonásával végzik.
Az orvosi műhiba nem csak megszületett természetes személyeket érinthet, hanem magzatot is. Alaptörvényünk II. cikke meghatározza, hogy: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” A terhesség fennállása alatt is történhet műhiba, amely ugyanolyan jogi védelem alá esik, mint bármely más eset.
Az orvosi műhiba esetén az egészségügyi szolgáltató felelőssége is fennáll. A Kúria (Kúria Pfv.III.22.375/2016/6.) megállapította, hogy ha van orvosi hiba, az egészségügyi szolgáltató csak annak bizonyításával mentesülhet a felelősség alól, hogy a hiba nélkül sem maradt volna esély a túlélésre.
Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy amennyiben történt orvosi műhiba, alapos indokkal támaszthatunk jogi igényt a sérelmünk megtérítése iránt. A kár és a megtérítése megfelelő arányban kell, hogy álljon – figyelemmel arra, hogy egyes károk, mint a halál vagy az egészség bármiféle romlása vagyoni értékben teljes pontossággal kifejezhetetlen. A kártérítés összegének megállapítását a sérelmet elszenvedett személy életmódja, életkörülményei, a családi körülmények megváltozása, a lelki és szellemi sérülés, valamint a teljes és egészséges életre való képesség romlása összességében határozza meg. Mindemellett a károsult gyógyszeres kezelése, a szükséges termékek és eszközök beszerzéseinek költsége, a munkaviszony megváltozása és az egyéb anyagi kiadások szintén hozzájárulnak a kártérítés alapjának meghatározásához.